A cukorbetegség és a csicsóka

Cukorbetegség és a csicsóka A csicsóka a következő módon segít a cukorbetegség tüneteinek csökkentésében:

1. Csökkenti és normalizálja a vér cukorszintjét, mivel:

csökkenti a belekből a véráramba felszívódó cukor mennyiségét;
serkenti a glükóz emésztését;
javítja a szervezet saját inzulinjának hatékonyságát;
segíti a sejtek inzulin felismerő képességét (csökkentve az inzulinrezisztanciát);
a májban fokozódik a glikogén termelődése.

2. A vérben csökken a koleszterin és triglicerid szintje, ami csökkenti az érelmeszesedés és más érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

3. Jelentős testsúlycsökkenés.

4. Javítja a máj, a gyomor és a belek egészségi állapotát.

5. Optimalizálja a hormonkiválasztást és -termelést.

A fentiekben felsorolt kedvező élettani hatások javítják a cukorbetegségben szenvedők szellemi frissességét, munkabírását, közérzetét és általában az életminőséget.

A csicsóka összetevői kivétel nélkül kedvezően befolyásolják az 1-es típusú diabéteszben szenvedők állapotát. A csicsóka rendszeres fogyasztása csökkenti a vércukorszintet, mégpedig az alábbi okok miatt:

Az inulint a legtöbb enzim nem képes lebontani, mivel ezek alapvetően a keményítő bontására "szakosodtak". Az inulin csak a vastagbélben kezd el lebomlani, ami kedvezően befolyásolja a bélflóra működését.
Az inulin oldható rost, amely képes megkötni a glükózt, s gátolja a glükóz felszívódását a vérbe.
Szabályozza a glikogenezis folyamatát (elsősorban azáltal, hogy csökkenti a májban a felszabaduló glükóz mennyiségét).
Csökkenti a raktározott glükóz mennyiségét.
A vér glükózszintjének tartós szabályozása révén az inulin csökkenti a túlzott inzulintermelést a hasnyálmirigyben.
Az inzulin megfelelő működéséhez szükséges szelén, cink, magnézium és kálium szintén megtalálható a csicsókában.

Az inulin legfontosabb tulajdonsága az, hogy fruktózegységei inzulin segítsége nélkül is képesek átjutni a sejtfalon, s a fruktóz a metabolitikus folyamatokban hatékonyan helyettesítheti a glükózt. Ennek köszönhetően csökken a sejtek energiadeficitje.

Sőt, az inulin rövid láncú molekulái, amelyek behatolnak a sejtfalba, sokkal könnyebbé teszik a glükóz bejutását a sejtmagba – igaz, ilyenkor a megszokott mennyiségtől kevesebb jut át a sejtbe.

Az inulin hatására csökken a glükóz koncentrációja

A fenti folyamatok tehát összességükben azt eredményezik, hogy a vérben jelentősen és tartósan csökken a glükóz koncentrációja, amit 24 órán keresztül nem követi ennek a mutatónak a változása. Az 1-es típusú diabétesz kezelése során éppen ez a legfontosabb feladat.

A cukorbetegség

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint jelenleg több mint 170 millió ember, a Föld össznépességének a 4–5%-ka, szenved a cukorbetegség valamelyik változatában, s ez a riasztó szám folyamatosan emelkedik.

A cukorbetegségnek két alapvető típusa létezik:

Az 1-es típusú diabétesz

Az 1-es típusú, inzulinfüggő diabétesz (fiatal kori cukorbetegség) leginkább a gyermekeket és a 30. életévét még be nem töltött fiatal lakosságnál alakul ki. Ezt a típust a hasnyálmirigy inzulintermelésért felelős sejtjeinek működési zavara vagy teljes leállása jellemzi – az inzulin a vér glükózszintjének szabályozásáért felelős hormon.

A 2-es típusú diabétesz

A 2-es típusú, nem inzulinfüggő diabétesz (felnőttkori cukorbetegség) legjellegzetesebb kórtünete a vér megemelkedett glükózszintje (magas glikémiás index), illetve ennek kísérőjelensége, a szervezetben kialakuló inzulinrezisztencia. Ezek és más tényezők következtében a sejtek nem válaszolnak megfelelően az inzulin jelenlétére. Ez a típus sokkal gyakoribb (70–80%-ka az összes esetnek), mint az első. Főleg a 40 év feletti lakosságot érinti, de az 50 és 60 év közötti korosztály a leginkább veszélyeztetett csoport.

Ami a genetikai öröklődés lehetőségét illeti, maga a cukorbetegség átörökítése igen valószínűtlen, ugyanakkor számos összetett metabolitikus működési rendellenesség viszont örökölhető, s ezek nem megfelelő kezelése vagy orvoslása esetén előidézheti a cukorbetegséget.

A jelenlegi kutatások eredményeiből az leszűrhető, hogy a 2-es típusú diabétesz előfordulásának korhatára minden következő nemzedékkel valószínűleg egyre lejjebb tolódik.

A cukorbetegésg és az elhízás

Az elhízás, ami alapvetően a túlzott zsírlerakódás következménye, egy másik veszélyfaktor a cukorbetegség kialakulása szempontjából. Amikor a hasfal alatti kötőszövetben nagyobb mennyiségű zsír rakódik le, az megnövelheti a 2-es típusú diabétesz kialakulását, aminek sebessége gyorsabb lehet, mint az arányosabb zsíreloszlás esetén.

Az emberi szervezet természetesen megpróbál küzdeni a nem megfelelő életstílusból és az öröklött metabolitikus működési rendellenességből fakadó káros hatások ellen. Emiatt a 2-es típusú diabétesz első tünete – nevezetesen a véráramban megnövekedett cukortartalom – csak akkor jelentkezik, amikor a szervezet önerőből, a szervek és a szervrendszerek összehangolt működtetésével már képtelen ellenőrzése alatt tartani ellensúlyozni e káros hatásokat. Az évek múlásával ezek a károsodások egyre súlyosabbak lesznek.

A cukorbetegség tünetei

A leginkább szembetűnő tünetek a következők: kellemetlen szárazságérzet a szájban, s általános szomjúságérzet; viszketés; gyors fáradás, kimerülés; súlyvesztés; lassabb felépülés a betegségekből és a sebek elhúzódó gyógyulása. Ha valamelyik tünet megjelenik, azonnali vércukorszint mérés javallott. A cukor, pontosabban fogalmazva a glükóz, a sejtek elsődleges energiaforrása, de a sejtek többsége önmagában nem tudja befogadni a glükózt. Az inzulin az a hormon, amely szabályozza a glükóz sejtszintű felvételét.

Amennyiben a hasnyálmirigy nem termel inzulint (az 1-es típusú diabétesz elsődleges tünete), vagy, ha valamilyen ok miatt az inzulin nem tudja ellátni a feladatát, akkor a glükóz a véráramban marad. Inzulin hiányában a vér glükózszintje jelentős mértékben megemelkedik. Emiatt a sejtek anyagcsere folyamatainak megszokott rendje megbomlik, s a fel nem vett glükóz, nagy koncentrációban, a véráramban marad. Ez visszafordíthatatlan károsodásokat eredményezhet az emberi szervezet egészében. Ezt az állapotot a „gazdagon is éhezni” szófordulattal szokás jellemezni. Az elsődleges gyógymód az, ha az inzulint rendszeresen kívülről juttatjuk a szervezetbe.

A cukorbetegek döntő többsége, 70–80%-ka a 2-es típusú nem inzulinfüggő diabéteszben szenved. Ez a típus elsősorban a felnőtt korosztályban fordul elő. A férfiak és nők egyaránt veszélyeztetettek. A kezdeti stádiumban a túlsúly az egyik markáns kísérőjelenség, illetve előjel. A 2-es típusú diabétesz szinte tünetmentesen kezdődik. A szervezetben van elég inzulin, néha túl sok, de különböző okok miatt nem látja el a feladatát.

Kezdetben a szervezet növeli az inzulin kiválasztását, hogy ellensúlyozza a hormon alacsony hatásfokát. Emiatt a hasnyálmirigy béta sejtjei kimerülnek, s a szervezetben növekszik a glükóz és a koleszterin szintje. A glükóz nagy része, amely nem jutott át a sejtfalon, a zsírszövetben rakódik le, ahol zsír formájában raktározódik. Emiatt felgyorsul az elhízás folyamata. Eközben károsodnak a véredények, s nőhet a miokardiális infarktus és az agyvérzés veszélye.

A cukorbetegséget gyakran kísérik különféle gyomor- és bélrendszeri betegségek, a belső elválasztású mirigyek nem kielégítő működése, illetve az immunrendszer működési zavarai.